Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉHHALÁL, ÉHÍNSÉG

 

Éhhalál (éhínség, éhenhalás, éhhalálozás)

 

ínség = koplalás, éhezés, éhínség, nélkülözés, nyomor, nyomorúság, szegénység, szükség, szűkölködés, szűkösség, pénztelenség, szorultság, szerencsétlenség, megpróbáltatás, kínlódás, kínszenvedés, tengődés

tömeges éhenhalás, éhenhalás tömegesen, éhhalál pestis,

Ennyi talán elég is lesz, hogy kissé tisztában legyünk, mire gondolok a következő szövegekben.

 

Kezdjük azzal, amire még gondolni sem szeretünk, amit olvasni is nagy visszafojtottsággal tudunk.

Az éhhalálozás a lakosság tömeges kihalását jelenti élelmiszer hiányának és az azt követő éhezés okából. Ha társul rossz egészségügyi föltételekkel és alacsony fokú egészségügyi ellátással (kevés orvosság és orvos) az esetek nagyobb részében sajnos beköszönt a halál.

A világtörténelemben igen gyakran előfordulnak bizonyos időszakonként ínséges évek, amely hol itt, hol ott, egyes országokban néha pedig földrészeken éhhalállal pusztítják a népességet. Ezeknek az ínségeknek különböző okai vannak. A tömeges éhenhalás okai:

Több tényező áll az éhhalálozás mögött. Elindító tényezők egyik lényegese a rossz termés a fáradt föld terméketlensége miatt, vagy az évi csapadék átlaga a minimumra csökken.

Nagy hatással lehet az éhhalál széleskörű elterjedésére a politikai rendszer is a csapással terhelt környezetekben. Hisz a múltban a Sztalin idejében voltak szomorú éhínséges idők.

Ugyanakkor a környezet emberek által évek hosszán tartó fokozatos károsítása is ki tudja irtani a természet adta élelmi vagy vízi forrásokat.

Háborús pusztítások, amelyek következtében a föld műveletlen maradt, különböző emberi vagy állati járványos betegségek, epidémiák, stb.

De legfőképpen mégiscsak a szárazság. A világtörténelem úgyszólván minden évszázadból feljegyez ínséges éveket.

 

Azok a háború szülte okok, amelyek Közép-Európa népét a világháború negyedik évében csaknem az éhhalál elé állították, a békekötések után a világtermeléstől elzárt és kiéheztetésre szánt országok ismét bekapcsolódtak a világforgalomba. Megindulhatott a békés termelő munka, s minden remény meg lett volna ahhoz, hogy az általános jólét most már világszerte növekedjék. Aztán évtizeddel a világháború befejezése után a felhalmozódott termelési felesleg elnyeléssel fenyegeti az egész világ gazdasági rendjét. Amerikában tengerbe öntik felesleges búzát, és a kávét, több helyen gőzgépeket fűtenek gabonával, a cseh piacokon petróleummal semmisítek meg a krumplinak sok ezer tonnáját, hogy megszabaduljanak a többtermelésből fakadó „jólét” árcsökkentő feleslegétől. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben a földgolyó másik oldalán, helyenként rakásra halnak az emberek az iszonyatos éhínség következtében.

 

 

Koplalás, éhhalál dátumokban

 

1303 - Például 1303-4 – ben a Rajna, a Loire és a Duna medrei is kiapadtak a nagy szárazság miatt.

1393-ban és 1474-ben Magyarországon szintén kiapadt a Duna.

1570 - 1570, 1585, 1590 – es években szárazsáb folytán nagy éhség s a szükségbeli kenyérpótlók emészthetetlensége miatt döghalál.

1717-18 - Csík – Gyergyó - Háromszék

1718-ban Csík székbe Udvarhelyből hoztak cseremakkot, galagonyát, s a nép a megőrölt mogyorórügyet is fogyasztotta. 1719-ben a szegénység Csíkban, Gyergyóban aratásig fát, szalmát, rügyet, makkot rágott, ették a vadrózsa termését, a labodamagot, az ecetnek megtört vadalma törkölyét, a nádgyökeret.

1719 - Háromszéken –  ugyanekkor (1719) – törökbúza „torsájával, berkenyefának gyümölcsibűl sült máléval ... kételenittetnek magokat tartani

1770-1771 – Cseh földrész – Az éhínségben 250000 ember halt meg.

Osztrák birodalom – Az Osztrák birodalomban egy millió halott volt.

 

1790 - Néhány ínséges évet átugorva – 1790, 94, 97-ik évek voltak a legsúlyosabbak „Tisza mellékén a szerencsétlen lakosság egy része sásgyökérből, bengyeléből készített lepénnyel és esett állatok húsával tengette életét.

1800 után következő évek - Alföld

A 19. század elején a szűk gabonatermés miatt az Alföldön a gyékény (Typha latifolia) gyökértörzsét nyersen, sütve ették, és lisztjéből lepénykenyeret sütöttek.

1816 - Erdély

Erdélyben 1816-ban főkormányszéki rendeletben foglalkoztak azzal, hogy a szegénység a tölgy-, cser- és bükkmakkot miképpen használja fel eledelü

 

1817 – Európa – Európa nagy része – A napóleoni háborúk után és a nagy terméketlenség következtében Európa nagy részében nem volt elegendő gabona, tehát sem liszt, sem kenyér. Németországban és Olaszországban ezrek estek áldozatul és ráadásul kitört a tífusz.

A földgolyó északi féltekén „nyár nélküli év” volt, mikor még júliusban is hullott a hó és nem érhetett be a termés.

Az 1817-es év terméshiánya, mely egyész közép Európát sújtotta, meglepte a lakosság minden rétegét leginkább a gabona hiányával és az azt követő hatásával, az általános éhséggel.

Gazdák, emberszerető személyek, a természet ismerői, orvosok, versenyeztek mindenfelé nemes igyekezetükkel, nyerni tápanyagokat melyek eddig szokatlanok voltak. Bizonyították, hogy az embernek a gabonaféléken túl is vannak más tápanyagok, melyeket az ember vagy egyáltalán nem ismer, vagy ismer, csak figyelmen kívül hagyja megszokásból, esetleg csak megundorítja magának.

Hoztak elő példákat, eseteket a múltból, hogy a hiány mindig spontán módon, akaratlanul is az emberiség tanítója volt, új találmányok, új fölfedezések szülője. Tanácsolták, hogy a nép olyan növényeket ültessen, vessen, amelyek hamarabb beérnek mint a gabona – június közepén, vagy még hamarabb és így nyújthassanak egészséges, olcsó eledelt.

Ajánlottak kipróbált recepteket, melyek szerint az ember megtömheti magát vadon termő növényekkel, virágokkal, bimbókkal, levelekkel, ismert, de eddig nem kihasznált növények gumóival, termésével, gyökerével.

 

1840 – a 19. század negyvenes évei – Az európai éhínség legtragikusabban sújtotta Írországot, ahol a burgonyát ellepte a penész és kitört a kolera járvány.

1863 - Nagykunság

1863-ban a Nagykunságban a tölgyfa megőrölt kérgét ették, amelyet Erdélyből hoztak

Szilágyság

Ínséges esztendőkben a Szilágyságban a megőrölt tölgymakkot kukoricaliszttel összekeverve lepénykenyér sütéséhez használták

Az 1863-ik év nagyon emlékezetes lett Kunság területén, melyhez hasonló nyomor a törökvilág lezajlása és a tatárpusztítás óta nem igen sújtotta e népet.

A legelőket már nem lehet annak nevezni, mert nem voltak egyebek mint porfészkek.

Hullott a jószág egyre-másra. A vidéken addig még nem látott roppant nagy fejű dögkeselyűk megszámlálhatatlan serege lepte el a határt és lakmározott az esett jószágokon.

Még a madarak is elvonultak s mintha a vadállomány is teljesen eltűnt volna. A legszokatlanabb volt a vízimadarak elmaradása... - elköltöztek barátságosabb, messze-vidékre.

Támadt az égő porból soha nem látott féreg, mely gomolyokban teríté be a földet nappal, s táborszámra járt éjjel, ellepve házat, háztetőt: sáskák cirpelő sokasága ült minden ágon-bokron, melyen, mint télen, nem volt már levél s felverte az éjszakát zörgő hangversenyével...

Kenyér helyettesítése: a kenyeret korpapogácsa helyettesítette, amelyet úgy készítettek, hogy a búza, vagy rozs konkolyos ocsúját összeőrölve sósvízzel meggyúrták és tepsiben kisütötték. De még az ocsuliszttel is takarékosan kellett bánni. Sokan fakérekből megdarált lisztes anyagot kevertek hozzá, ebből készült a kenyér. Mint mondják, legjobb ízű volt a tölgyfa kérge. A tölgyfakéregnél csak a száraz tengericsutka volt hitványabb eledel, amit ugyancsak összeőrölve az ocsukorpához kevertek s ebből sütötték a pogácsát. Csak egyetlen dolgot lehetett rajta dicsérni, hogy meg lehetett vele tölteni a gyomrot.

 

1921-22 – Szovjetunióban a rossz termés miatt, melyet a szárazság okozott, tíz millió ember halt meg.

1928 – Kína – Három millió áldozat.

1930 – Kína – Két millió.

1932-34 – Ukrajna – Észak-Kaukázusban 7-8 millió ember halt meg.

1943 – Kína – Két millió.

1946-47 – Az egész SSSR területén további két millió halt meg.

1958-61 – Kína. Különböző hírmondók szerint tíz és harminc millió közt volt a halottak száma az éhínség miatt.

Lehetne sokáig folytatni, pl. Bengál, Etiópia, Észak Korea 1943-ban, stb. Mindenhol millió számra haláloztak az étel hiánya miatt.

 

Mi mindent ettek az emberek az ínséges időkben - válogatás

Sokuknál kell respektálni a földolgozás módját (forralás, szárítás, zúzás,stb.), gyűjtési idejét, melyik rész mikor ehető, stb.

a - aggófű - Senecio vulgaris, aszparágusz, spárga - Asparagus officinalis, atracél - Anthriscus cerefolium

bbakszakáll, balkáni sáfrány - Crocus balcanicus, baraboly - Chaerophyllum bulbosum, boglárka - Ranunculus ficaria, bojtorján - Heracleum sphondylium, boróka, bősnövény, bükk – makk,bükmakk – olajnak, - Fagus silvatica

c - cickafark - Achillea milefolium, cirbolya - Pinus cembra

cs - csalánfélék – Urtica, csalánjövések, csengetyűke - Campanula rapunculoides, cser, csicsóka zsidó krumpli - Helianthus tuberosus, csillaghúr - Stelleria media, csúnyagyökér – Lathyrus tuberosus

ddisznómogyoró

e - édesgyökér - Glycyrrhiza glabra, erdei súlyfű

f - fehér mályva, vizi mályva - Althaea officinalis, fekete nadály - Symphytum officinale, fenyőgyanta, földieper - Fragaria vesca, földimogyoró, földitömjén - Pimpinella saxifraga, fűrészpor

ggalagonya, galambbegy - Valerianella locusta

gy - gyalogbodza, borzang - Sambucus ebulus, gyékény – Typha latifolia, gyíkfű - Prunella vulgaris

h - habszegfű - Silene vulgaris, halovány aszat - Cirsium oleraceum, harangvirág - Campanula rapunculus,harmatkása - Glyceria maxima, here - Trifolium alpestre, hóvirág - Galathus nivalis, Leucojum vernum

j – jávor

k - kakukktorma - Cardamine pratensis, Cardamine amara,kásafű, kocsány, kökénybokor - Prunus spinosa, köles, kolonczos bajnóca, kömény - Carum carv,i

kontyvirág - Arum maculatum, korpa, kövér porcsin - Portulaca oleracea,

kukorica

l – laboda, lepkény - Glechoma hederacea, libatop levele - Chenopodium album

ligetszépe - Oenothera biennis, lóhere - Trifolium pratense, lórom - Rumex acetosa

m - madársóska - Oxalis acetosella, magyal tölgy - Quercus ilex, makk,mályva - Malva neglecta, M. Sylvestris, M.alcea, mannafű, martilapu vagy nyúlsaláta - Tussilago farfara, mezei katáng - Cichorium intybus, mogyoró - Corylus avellana, mogyorórügy, mogyorós pelét - Glis glis, moha, mustár - Sinapis arvensi

nnádgyökér, nagragulya - Atropa belladonna

nynyír

o - oroszlányfog vagy békavirág fű, orvosi atracél - Anchusa officinalis

ppáfrány, parajlibatop - Chenopodium bonus-Henricus

paszternák - Pastinaca sativa, pitypang - Taraxacum officinale, podagrafű, - Aegopodium podagraria, pohánka - Fagopyrum esculentum, porcsin

r - retek - Raphanus raphanistrum, rügy

s - sárgarépa - Daucus carota, saspáfrány - Pteridium aquilinum, som - Cornus mas, spenót, paréj - Spinacia oleracea, sulyom – tüskés termés - Trapa natans

sz - szalma

szapora zsombor - Sisymbrium officinale, százszorszép - Bellis perennis, szelíd csorbóka - Sonchus oleraceus, szelídgesztenye - Castanea sativa, szil, szilvakéreg, szulák

t - takarmánylucerna - Medicago sativa, tarack – gyökér - Agropiron repens, tarackbúza, tatárka – Fagopyrum tataricum, tátorján - Crambe tataria, tölgyfa – tölgymakk, törökbúza, turbolya

u - utilapu

vvadalma, vadgesztenye - Aesculus hippocastanum, vadhagyma - Allium obliquum, vadkomló - Humulus lupulus, vadkörte, vadmustárlevél, vadrózsa, vadsáfrány – Crocus variegatus, varjúháj - Sedum album, varjúköröm - Phyteuma spicatum, vérfű - Sanguisorba officinalis, veronika - Veronica hederaefolia, vizitorma - Nasturtium officinale

z – zabliszt, záldog

zs - zsázsa Lepidium sativum

 

Lehetne folytatni számtalan növénnyel, békákkal, bogarakkal, stb.

Ez a válogatás tehát csak egy gyors információ, melyben sok hiba akadhat. Ugyanis a régi megbízhatónak mondott irodalomról is azt állítja a mai botanikus egyes növényeknél, hogy tud fájdalommentesebb öngyilkossági kísérletről is, mint némely ott fogyaszthatónak mondott növények által lenne.

Különben van ezen a téren gazdag irodalom receptekkel.

 

Utószó

Hálás vagyok a sorsnak, a gondviselő Istennek, az ajándékokért, amelyeket életem folyamán kaptam tőle. A legszebb ajándékok közé tartozik az, hogy nagyon sokan bizalmasak voltak hozzám. Mintha valaki küldte volna úgy idegeneket mint ismerősöket utánam, hogy elmondják olykor vágyaikat, gondjaikat, fájdalmaikat, terveiket, legmélyebb gondolataikat az életről.

Voltak sokan, olyanok is, akik engem próbáltak szóbelileg támadni, lenézni beszédeim, életvitelem miatt – talán büszkeségük miatt? Ezek általában idősebbek, egy generációval is idősebbek voltak nálam. Mindenesetre őszinte voltam hozzájuk, és kérhetetlenül védtem a magamét mikor ismételgettem nekik, ne igyál, ne dohányozz annyit, ne élj oly rendetlen életet. A választ maguk módján mindenki szintén őszintén megadta melyek átlagban úgy csengtek ki, hogy „te fogsz nekem beszélni?”. Csakhogy történt zömében egy dolog – múltak a hónapok, az évek és ezek elértek ahhoz a ponthoz, hogy idő előtt lerobbant az egészségük olyannyira, hogy várták a halálukat. Ekkor újból beszélni akartak velem. Egyszerűen találkoztam velük és újból beszélni akartak velem, de megint ott akarták folytatni, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk, csakhogy más tónussal, más rálátással. Bántotta őket, hogy nem azt tették, amit kellett volna, bántotta őket, hogy már ki kell vonulniuk ebből az életből, bántotta őket, hogy a maradék idő alatt sincs annyi lelki erő bennük, hogy rendezzék életüket, hogy felkészüljenek a szép kivonulásra. Ugye milyen furcsán hangzik sokak fülében a „szép kivonulás” a meghalás helyett. Pedig ez a fogalom minden életlezárásnál bejön az emberekbe. Azért, mert már most itt, érzik a „szerencsétlen kivetés” ízét is, ha nem értették meg időben életünk lényegét. Sajnálkozva, szerényen, leverten távozik a valamikori büszke, „legyőzhetetlen, megingathatatlan” ember.

A hitetlen, az ateista is csak Isten kezéből kapta a lelkét és érdekesen gondolkodik magában. Nekem az öreg korúak kimondták többen hangosan, mi emészti őket: „Irigyellek titeket bolond keresztény hívők, mivel nektek a halál is egy perspektíva, egy jövő, ahova szívesen mentek. De engem már most öl a reménytelenség, a semmibe kieséstől.”

Nem hisznek a lélekben, nem hisznek abban, hogy készülődni úgy kell állandóan, mintha már holnap halnánk meg. Ez nem azt jelenti, hogy szüntelen rágódni azon, hogy holnap már meghalhatok és ne élvezzem az életemet értelmesen.

Nem. Hanem azt jelenti, hogy szépen, örömmel, rendezetten, Istennel törődve, lelkem állapotával törődve lépkedjek szeretetben bátran a jövőm minden évébe, percébe. Akkor az ember kiegyensúlyozott, mentes minden negatív hatásoktól, melyek zaklathatnák a lelkét, a lényegét. Kell, hogy legyen az embernek valamije, amire az utolsó pillanatig és azután is érvényesen mondhatná, hogy ez az enyém, ezt senki el nem veheti tőlem. Ettől halhatatlan az ember, ha van Istene, akit senki el nem vehet tőle, ha csak saját maga oda nem dobja valakinek.

Miért jöttek éppen az ínséggel kapcsolatban ilyen dolgok eszembe? Mivel az égből kapott üzenetekben olyasmit is olvashatunk, hogy sokan lesznek rablók, erőszakosok, akik egy falat kenyérért kioltják mások életét.

Az ember méltóságteljesen születik meg, és megérdemli a méltóságot élete első leheletétől kezdve (sőt az anyaméhben való tartózkodása ideje alatt is). Illik azt nem elveszteni az utolsó nehéz pillanatokban sem. Ez úgy valósulhat meg, ha többet törődünk a lelkünkkel, mint a gyomrunkkal.

Hisz írva van több ezer éve, hogy a végső időkben, csapások által a világ népességének nagy része el fog pusztulni. Ettől még ma élhetek kiegyensúlyozottan.

Utolsó közlésként azt szeretném mondani, hogy erre a témára csatlakozik a www.albertgallery.eoldal.hu honlapomon az ottani menü-pontok közt található írás „ínség és az utolsó idők” címmel. Kellemesebb olvasmány van az „Ipolyszalkai Néprajzi Magazin” nyolcadik füzetében a gyermekkorom szegényesnek mondható ételeiről Ipolyszalkán az ötvenes-hatvanas évek táján. Természetesen ételreceptekkel.

 

ehinseg.jpg