Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IPOLYSZALKA TÁJSZÓLÁSA


 

Ipolyszalka tájszólása

 

 

Jelmagyarázat

ě = úgy ejtjük ki mint az „e“ betűt, csak hosszan - hosszú nyitott „e“ Vagyis mintha három „e” betűt akarnánk kimondani egyszerre – pl. Eeetaláta = eltalálta. (Leggyakrabban az „el“ szótagot helyettesíti. Például: elment = ěmënt, elvállalta = ěváláta. Stb.

ë = úgy ejtjük ki mint az „é“ betűt, csak röviden - vagyis szláv „e“

(Benedek Elek, A farkas és a róka - Ifjúsági könyvkiadó – Budapest 1955)

 

 

Benedëk Elek - A farkas mëg a róka

Rígës-rígën a farkas mëg a róka nagy erős baráccságba mëg komaságba vótak. Erdőn-mezőn ëggyütt jártak, ëgymást ě nëm hatták.

No, ha ëggyütt jártak, ëggyütt is estek bele ëggy verëmbe. Orgonátak ordítoztak szëginyëk, de sënki lílek së gyütt árrafelë. Nap nap utánn, íjszaka íjszaka utánn mút. Majd mëgvesztek a nagy ésígbe, mer sëhugy së tuttak kiszabadúnyi.

Ëccer ëggyet gondó a róka koma, oszt mongya a farkasnak:

Valamit mondok nekëd, farkas koma.

Mit mondó, róka koma?

Azt, hogy ájj föl a két hátúsó lábadra, hogy lássalak, minő magos vagy. Én asziszem - mogya a ravasz róka - hogy magossabb vagy të még a medvéné is, de még az oroszjánná is.

Teccëtt a farkasnak ez a hízěkëdő beszíd, fölát a két háccsó lábára, jó kinyújtózkodott, hogy mindën csontya bele ropogott. Aszongya neki a róka:

Ejnye, farkas komám, mi gyütt eszëmbe. Kimëgyëk a verëmbű és kihúzlak tígëdët is.

Róka koma, në bolondozz mer nyakon váglak – mongya a farkas. - Má hugyan tunná të innét kimënnyi?

Hát jó van! Csak engedd mëg, hogy a válladra ájjak. Ha nëmis tudok kimënnyi, legalább mëgnízem, mijen az idő ott kint.

Jó van, a farkas mëgengegyi, hogy csak ájjon a vállára a róka.

Hiszën a róka komának së kölött több. A farkas vállárú nekirúgóckodott, kiugrott a verëmbű oszt azzá - usgyi neki., vesd ě magad! - ëgy szó së sok, annyit së szót a farkasnak, ěszalatt a faluba, ott osztán aggyig setëkëdeëtt, amëggyig be nëm surrant ëgy lúdpajtába. Ott osztán nagy lagzit csapott.

No, hanëm mégis eszibe jutott a farkas koma. Vitt neki is ëggy lúdcombot. Odakullogott a verëmhő oszt monta sopánkodva, szomorú pofává:

Hé, farkas koma, de mëgjártam. Bemëntem a faluba, hogy nekëd lúdat hozzak. De amikor ippen beállítottam a lúdak közé oszt ěcsíptem ëgy lúdat a gazda rám csapott oszt csak ez az ëggyetlen lúdcomb maratt a számba. Látod, farkas koma, én ezt is nekëd hoztam. Ugyi jó komád vagyok?

Jó vagy, jó – mongya a farkas – ha még jobb akarsz lënnyi, nyújcsd be a farkadot oszt húz ki engëmët innen.

Jaj, lelkëm, komám, azt én nëm tëhetëm, mer gyënge farkam tövibű kiszakanna. De mëg a nyakadot is kitörhetníd, úgy visszaesní. Hanem hozok majd ëggy fagajjat oszt azzá kihúzlak.

Ěszalad a róka oszt hoz két gajjat: ëggy erőssebbet mëg ëggy gyëngébbet. Elősször a gyëngébbet nyújtotta be oszt mikor a farkas belekapaszkodott, nagyot rántott rajta. A gajj ětörött oszt a farkas úgy visszaesëtt, hogy csak úgy nyekkent.

Ordított a farkas keserves kínnyába, a róka mëg akkorát röhögött, hogy az erdő is belecsëngëtt. Akkor osztán benyújtotta mégis az erőssebb ágat oszt azzá húzta ki a farkast.

Mikor mind a ketten kint vótak, mongya a róka:

Gyere, komám, a faluba. Előbb, ahugyan bejártam, láttam, hogy ëggy házná lagzi van. Gyere, mulassunk mink is , ëliget szomorkottunk.

Bemëntek a faluba. Oda a lagzis házhó. Hát ott ippen javába át a lagzi. Húzzák a cigányok, járják a leginyek mëg a jányok. Ettű jobb alkalmat kívánva së kívánhatta vóna. Besurrantak a kamrába, ott nekiestek a sok jó disznóhúsnak, szalunnának mëg másnak. De még a boroshordónak is. Ëttek-ittak, táncótak. A másvilágon së lëhetëtt vóna jobb dóguk.

Hanëm ëccër a róka észreveszi, hogy amíg ők lakmároznak, valaki rájuk zárta a kamra ajtóját. Nëm szót sëmmit a farkasnak, hagy ëgyën-igyon, ő mëg ëggy vasszöget keresëtt oszt azzá ěkezdëtt ásnyi a fal tövibe. Kérgyi a farkas:

Micsinász róka koma?

Felět a róka:

Úgy szagolom, farkas koma, hogy itt csöröge fánk van elássá. Ez ám csak az igazi jó borkorcsoja.

A farkas csak hatta, hogy keresse a csöröge-fánkot, ő mëg ivott tovább. Osztán mëgin ěkezdëtt táncónyi oszt híta a róka komát, hogy táncojjon ő is. Ëliget csëndësítette a róka, hogy në táncojjon, në ordíccson mer még mëghajják a vendígëk oszt bizony csúfot látnak, de a farkassá nëm lëhetëtt birnyi. Táncót, dajnát, kurjongott. Verte össze a bokáját meg a tenyerit. Nagyokot rikkantott: Nye, kedvem, nye!

Hanëm a ravasz róka koma mindëgyre kifordút a keze közű oszt ásta tovább a jukat. Amikor osztán kísz vót, a jukká, ő is táncónyi kezdëtt egísz kedvibű. Nagyobbakot kurjongott még farkasná is.

No mëg is hallották bent a lakodalmas nípek. Kérgyik egymástú:

Ugyan, ki ordítozhat ott kint?

Az ëggyik ëggyet mond a másik mást mond. Eccer osztán mind aszongyák, hogy az csak a farkas lëhet, ijjen-ojjan teremtëtte. Gyerünk, táncótassuk mëg.

Főfëgyverkëznek, ki bótára, ki puskára, ki kétágú vasvillára. Kinyissák a kamra ajtóját.

Hát télleg ott van a farkas, még mingyíg táncó, ordít veszëtű.

Usgyi! Kisurran a róka a jukonn, búj utánna a farkas is, de má nëm fér ki a jukonn. Bumm, bumm, ütöttík-vertík, ahugy csak győztík. Osztán ëggyet gondót a farkas koma, mégiscsak visszahőkőt a juktú oszt kiszalatt a ajtón.

Ezalatt a róka má messzi járt a falutú, oszt ahugy mënt, mëndëgét, az úton, ëgyszër visszapillant, oszt látja, hogy gyün ëggy szekér utánna, ami színyig teli van hallá. Fogja magát, oszt lëfekszik az út közepin, becsukja a szëmit, kinyújtózkogyik, mintha mëg vóna dögőve. Oddaér a kocsi, látja a gazdája a döglött rókát, szípen fővëszi, oszt fődobja a kocsi tetejibe.

Több së köllött a rókának. Amíg az embër mënt szíp csëndëssen mënt mëndëgét az ökrök mellett, nekiesëtt a halaknak. Jó lagzit csapott, oszt még ëgy csomó halat ölibe kapott. Azzá lëugrott a kocsirú oszt más iránba ěkullogott.

Még ëgy jó hagyításnyira së mënt, hát gyün szëmbe vele a farkas lëtört dëríkká, szomorú pofává:

No, róka koma, të beattá nekëm!

Mit, még të beszísz, - pattogott a róka – nëm montam, hogy nëordíccs annyit!?

Igaz, igaz! Monta a farkas.

Kibíkűtek, mëgin nagy baráccságot kötöttek oszt mëntek tovább.

Az ám, de a farkas mëgláttya a sok halat a rókáná oszt kérgyi tűle:

Hát ezt a sok halat hun fogtad, róka koma?

Hogy hun, a vízbe, farkas koma.

Ugyann no, hugyan fogtad?

Hugyan? Hát halásztam.

Ěnye róka koma, taníccs mëg engëm is a halászatra.

No, ez ugyan nëm nagy mestërsíg. Ěmísz a jégre. A farkadot belegyugod a lékbe. Oszt mikor jó rágyünnek a halak, szípen kihúzod.

Ěmëntek a jégre, ott mingyá talátak is ëggy líkët. A farkas belegyugja a farkát. Ott üll ëgy kicsint, oszt akarja kihúznyi, mer érëzte má hogy nehéz. Az ám, nehéz vót, mer má kezdëtt odafannyi. Farkas koma, még në húzd ki, várd mëg mikor többen lësznek rajta.

Amikor osztán egísszen odafagyott a farka, bíztatta a róka:

No most, ídës komám, húzd.

Húznám, koma, húznám, de nëm birom.

Az jó, mongya a róka, bizonyossan sok hal van rajta. No csak komám, neki, húzd ahugy birod.

Nagyokot nyögött a szëginy farkas, csurgott rúla a verejtík. De nëm tutta kihúznyi a farkát.

Tyű, aki áldója van – mongya a róka – baj van koma. Akármi lëgyek, ha oda nëm fagyott a farkad.

Jaj, jaj! - ordított a farkas – micsinájjak, micsinájjak?

Tudod mit, farkas koma, én majd ěrágom a farkadot.

De má aszt nëm engedëm – mongya a farkas – inkább pusztujjak ě.

Hát jó van, koma, én máskípp nëm segíthetëk rajtad, az isten álgyon mëg.

Alighogy ěmënt a róka, asszonyok gyüttek a ruhává, hogy kimossák a líkënn.

Mëglátták a farkast, messzirű kajdásztak, hátha ěszalad. De bizony a farkas nëm szalatt ě. Közelebb mëntek, oszt akkor láttyák, hogy oda van faggyá.

Bezzëg most nekibátorkottak az asszonyok. Odamëntek a széklábává mëg a sulykolóvá ütyik-verik a farkast.

De má ezt a farkas së vëtte tréfára. Nekirugaszkodott egísz erejibű, beleszakatt a farka a jégbe, oszt azzá – usgyi neki! - úgy ěszalatt, mintha kivëttík vóna a szëmit.

Ezalatt a róka túljárt árkon bokron, oszt amint mënt mëndëgét, ëgy gödörhő ért. Ez a gödör tele vót pozdorjává oszt a róka fokta magát, belefekütt, jó mëghempërgette magát benne, hogy a sok fehér pozdorjátú a szőre së láccott. Oszán ěnyútt, mintha agyon vóna verrě.

Ippen arra kullog a farkas, mëgláttya a rókát oszt kérgyi:

Hát tígëd mi lět, róka koma?

Ugyammá, në kérdëzd farkas koma, nëm látod, mindën csontomot úgy összetörtík, hogy kilóg a szőröm közű.

No – mongya nagy bússan a farkas – én is a líkbe hattam a farkamot.

Róka koma pegyig nyögött keservessen: Jaj csontom, csontom, de összetörőttek!

A bolond farkasnak mëgesëtt a szíve rajta.

No, në jajgass róka koma – monta neki – valahun a erdőbe mëghúzódunk, lëheverëdünk oszt majd mëggyógyulunk.

De a róka csak tovább nyögött, jajgatott:

Jaj lelkëm komám, farkas komám, mënník én, de nëm tudok.

Jó van, jó, majd vezetlek én.

De mikor a lábamra së tudok ányi.

No, ha nëm tucc, hát üjj föl a hátamra, én majd ěviszlek.

Azzá fővëtte a rókát a hátára oszt cipěte nagy keservessen.

Ahugy mënt mëndëgét a farkas, ěkezgyi a róka mondanyi magába csëndëssenn: Vert viszi veretlent, vert viszi veretlent.

Visszafordíttya fejit a farkas oszt kérgyi:

Mit pusmoksz magadba, róka koma?

Aszt montam, hogy veretlen visz vertet, veretlen visz vertet.

No – gondojja magába a farkas – bisztossann csëngëtt a fülem oszt nëm jó hallottam.

De alig mëgy tovább, a róka csak mëgin mongya magába: Vert viszi veretlent, vert viszi veretlent.

Mëgin visszafordú a farkas, oszt kérgyi:

Mit pusmoksz të magadba, róka koma?

Csak úgy mondogatom magamba, farkas koma: Veretlen viszi a vertet, veretlen viszi a vertet.

De ijjen ojjan teremtëtte – ordított a farkas – mindënt jó hallottam, mëgin bolondá tëtté! - És azzá úgy lëdobta hátárú a rókát, hogy az csak úgy nyekkent bele. - Kutya lëgyën a komád, hallod-ë, én többet nëm!

De bezzëg víge vót a nagy baráccságnak mëg a komaságnak. Piszokú összeverekëttek. Osztán az ëggyik mënt jobbra a másik balra.

Azóta jár ez a példabeszíd: Ějáccotta, ahugy a róka a komaságot.

 

Az alábbi képek azt szeretnék illusztrálni, hogy is néztek ki azok a pillanatok, amikor az emberek legtöbbet beszélgettek, amikor a legjobban folyott a szó és valaki a fényképező gépével megszakította beszélgetésüket.

 

 

 

tsz2.jpg

tsz3.jpg

tsz4.jpg

tsz1.jpg