Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEGHALNI TUDÁS

 

 

 

MEGHALNI TUDÁS

Most a meghalni tudásról szeretnélek majdhogy tanítani benneteket. Nem az egyszerű és nagyon veszélyes meghalni készségről, amit öngyilkosságnak hívunk.

Hanem a helyes válaszról Isten hívására. A helyes meghalni tudásról Krisztus Urunk beszéde szerint, melyet mint saját tapasztalatait közölt egy égi üzenet alkalmával. Már nem tudom hol olvastam, de értékesnek tartom tanácsait.

Megkülönböztetünk két fajta segédeszközt, amely segít átlépni a küszöböt a két dimenzió között. Ha már tudomást kell vennünk arról, hogy el kell mennünk...

Az egyik az, hogy csak előre nézünk, vagyis figyelmünket Krisztusra tereljük, aki a küszöb másik oldalán szeretettel vár ránk. Tehát öröm töltsön el bennünket, hogy mi ott vele leszünk egy örök hazában, ahol már el is van készítve a jövendő lakhelyünk, ahol halhatatlanul fogjuk élvezni az örökkévalóságot.

Ez hasonlít azok helyzetére, akik a pártállamban, például zaklatottságuk, vagy egyéb problémáik miatt, hogy csak egyet említsek, a kint lakó rokonok vonzása miatt elhagyták hazájukat abban a tudatban, hogy sohase lesz szabad nekik visszatérni. Vagyis emigráltak külföldre. Vágyaik szerint egy szebb életbe. Csakhogy sokan csalódtak, mivel nem számítottak azzal, hogy a világban mindenhol vannak mindenféle emberek, akik ott is tudják sanyargatni a másikat. Új barátságokat kellett nekik ott kötni. Új életet kellett megalapozni, új lakhelyet, fészket építeni. És még sorolhatnánk, mi minden gond várt rájuk, hogy bebiztosítsák ottani megélhetésüket. Ahogy látjuk, még nincs kimondva, de benne van a szövegben az, hogy a visszanézésükkor egy részükre majdhogy lakhatatlan helyet láttak, amelyet nem sajnáltak elhagyni.

Így el is értünk a második magatartáshoz Krisztus Urunk esetében. Említi Krisztus, hogy a kínzói, hóhérai által okozott fájdalmak mellett még talán jobban fájt neki az, hogy a legnehezebb pillanataiban elhagyták őt az övéi, az apostolok. De vele volt vígaszul Anyja és János apostol. Tovább nem boncolom a helyzetet. Mindenesetre, ha fontolóra vette, hol a helye, akkor világosan tudta, hogy az Atyánál. A tanács így hangzik, hátra nézni tilos, mivel még fékezhetné őt a múltból merített egyéb szép emlék. Nem, nem. Csak előre szabad nézni. Istent kell keresni.

Aztán van még egy, már a bibliában említett, kényszer-fogás, amelyről sokaknak rossz hallani is, mivel megelégedettségükre szépen befészkelték magukat ebbe a világba. Most, hogy közeledik az idők vége, egy világ lezárása, amelyet az ember a mai napig is alaposan tönkre tett, Isten hozzájárul tőle küldött csapásokkal, hogy megutáltassa, hasznavehetetlenné, veszélyessé tegye a világot a maradék nép részére. A sátán és ördögei minden rossz lélekkel együtt ekkor már a pokolba lesznek zárva ezer évre. E maradék nép sorsa állítólag oly keserű lesz, hogy mindnyájan kérni fogják Istent, hogy segítsen nekik meghalni, mivel a legborzasztóbb az lesz, hogy akkorra már le lesz győzve a halál, nekik pedig élni és kínlódni kell majd egy ideig. Ugyanis, nem fognak tudni öngyilkosok se lenni. Ezt az időt igazán nem szeretném megélni.

Maradjunk tehát a sorrendnél. Be kell tartani a sorrendet. Így tanít egy égi üzenet:

„• Gyermekeim, vigyázzatok, mert a Sátán nagyon ravasz, képes kifordítani, torzítani bármi jelentését. Tartsátok meg a keresztény értékeiteket, melyekre példát adtam nektek, sohase hagyjátok el hiteteket és tartsátok be a sorrendet a szeretetben. Első az Isten, második a felebarátotok, akihez tartoztok ti is. Ne helyezzétek az állatokat és növényeket egyenlő helyzetbe az emberrel, ne tartsátok a keresztény hitet egyenrangúnak más vallásokkal.“90/137

Isten már a tízparancsolatában is figyelmeztet, hogy első és legfontosabb dolog, hogy őt szeressük.

Itt szükséges megemlíteni a nagy parancsolatot (Lk 10, 25-28; Mk 12,2834)

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. Máshol írva van, hogy Jézus mondta: aki ezt teszi, az élni fog.

Fönnáll egy csunya hajlamunk, az én és az Ő megfogalmazása.

Sokan úgy értelmezik az ember és Isten helyzetét, hogy én itt botorkálok a földön, ő pedig ki tudja hol van. Más oldalról hallatszik, hogy Isten mindent tud, mindent lát, mindent hall. Sőt, tudnunk kell, hogy Isten már előre ismeri gondolatainkat, vágyainkat, szándékainkat, stb. Vagyis komplett tudással rendelkezik minden emberről. Habár mindez teli van előlünk elrejtett titokkal, mégis tudjuk a lényeget, hogy megértsünk annyit, amennyire nekünk szükségünk van. Vagyis Isten bennünk lakik, velünk lát, érez, stb. Hisz mi a Szentlélek temploma vagyunk, és Krisztus lelkünkben él. Sajnos, bűneink miatt gyakran szenved. Tehát van egy hihetetlenül szoros együttlétünk Istennel, aki nem valahol ott, hanem lelkünk mélyén van és éltet bennünket. Ettől a szoros együttléttől ember az ember és több mint az állat.

Életem során találkoztam több emberrel, köztük egyetemet végzettekkel, akik kételkednek abban, hogy Isten bennünk él, lát, hall, stb. Ismerik az optika, fizika alapjait és magyarázatot kérnek, hogy lehet látni, ahol nincs olyan szem, mint az én szemem, hogy lehet hallani, ahol nincs fül dobhártyával, stb. Ezekről állítom, hogy odaragadtak a világ tudásához, mely nem engedi nekik működni a hitüket. Talán sokan hallottak arról a valamikori tudósról, (Szókratész) aki többet tudott mint bárki körülötte, és amikor eljutott a tudása csúcsára, fölkiáltott – „tudom, hogy semmit nem tudok.” Hitemmel vallom, hogy abban a dimenzióban, amelyben Isten bennem lakik, sokkal élesebb látás és hallás, stb, létezik, mint amit az Isten által részünkre bocsátott földi törvények engednek nekünk. Számtant mellőzve szeretném kifejezni hányszor nagyobb az Isten tudása a miénknél. Ha kilépsz a házadból, vegyél a tenyeredre egy porszemet. Isten tudása annyiszor nagyobb, mint amennyivel nagyobb a Földgömb ennél a porszemnél. Hidd, akkor nem leszel büszke. Hit nélkül nincs előrehaladás. Hited által nyered el az életedet. Ha azt hiszed, hogy elválaszthatod magad Istentől minden bántódás nélkül, akkor a halál fia vagy.

A hittel kapcsolatban emlékezetemben maradt még egy eset. Évekig reklámgrafikából is éltem. Egyszer egy fiatal üzletembernek csináltam reklámot. Nyár volt, látszott, ahogy lóg a rózsafüzér a nyakamon. Bizalmasan hozzám lépett, miközben dolgoztam, és megszólított: „Uram, mi azt tanultuk az egyetemen, hogy Isten nem mindenható, mivel ha mindenható volna, meg tudná semmisíteni saját magát.” Én erre ezt feleltem: „Uram, kár, hogy nem tanították meg magát az egyetemen arra, hogy Isten nem hülye.” Csend lett.

Sokáig lehetne elmélkedni az fölött, ki is az ember. Onnan kezdve, hogy sár, amely Isten leheletét hordozza, egész addig, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Tehát halálom óráján az is vigasztalhat engem, hogy valójában visszatérek őshazámba az engem szerető és rám váró Atyámhoz az örök boldogságba.

Megható jelenetekről olvashatunk a kórházi környezetből, mikor az ateista orvosok csodálkozva, majdhogy irigykedve figyelik, hogy a keresztények boldogok haláluk óráján is és mosolyogva halnak meg. Látni rajtuk, hogy elfogadták ezt a pillanatot. Az így haldokló sok, Istentől kapott kegyelemben részesül.

Ahhoz, hogy a halál is szép legyen, keresztény módra kell rá felkészülni. Itt jutunk el a hit, istennek tetsző élet, fogalmaihoz is, melyeket a tanítóhivatal ismertet meg velünk. Lerövidítve szólva – helyes készületnek kellene megelőzni a halált. (Kulcsfontosságú a gyónás szentsége, a bűnbánat szentsége is többek közt.)

Az Isteni kegyelemmel kísért halálnak majdhogy semmi köze a kegyelem nélküli halálhoz, vagyis azok halálához, akik elutasítják Istent, Isten kegyelmét.

A természetes elhalálozásnak (ide tartoznak a balesetek, keresztények üldöztetése folyamán kiontott életek, stb.) semmi köze az öngyilkosságokhoz, az öngyilkossággal kapcsolatos robbantásokhoz, ölésekhez. Ezek egy hazug, sátáni csábításnak a foglyai, mikor készségesen véget vetnek saját életüknek. Leggyakrabban az vár rájuk, aminek engedték kihasználni magukat, vagyis a pokol. Senki haláláról nem lehet ítéletet mondani az embernek. Mindenki a halála után még találkozik Istennel, és e találkozás eredménye dönt az ember lelkének további sorsa fölött. Csak azt kell tudni, hogy Isten büntetlenül nem hagy semmit. Mi az igazi halál? Az igazi halál a bűn. Amíg élsz, mindent csinálhatsz, csak bűnt ne kövess el. Akkor nem kell félni a haláltól sem.